Településtörténet

A településről

A falu neve személynévből alakult, korai település lehet. A község oklevelekben először 1263-ban, a Gut-Keled külön nemzetség Pelbárt ispán birtokaként tűnik fel. 1264-ben a nembeli Pelbárt comes felesége a férjétől adományban kapott birtokot a váradi püspöknek adományozta. A püspök birtoklása a XV. Században megszünt, ezt követően a Gacsályi család birtokolta hosszú századokon keresztül a földet. (Ebben az időben a község nevét Gachal-nak írták) Mellettük több nemesi család jutott birtokrészhez. A XV. Század elején egy részét Rosályi Kun László szerezte meg. 1550-ben I. Ferdinánd a rosályi Kunokat az egész falu birtokába beiktatta és 1590-ben Kun László fia, Miklós és Károlyi Mihály rokonság címén kettéosztották. Lakói a középkorban magyarok voltak. Jelentősebb számú idegen népelem betelepülésére a későbbi századokban sem került sor. A XVIII. Században 6 telkes jobbágyán és 3 házas zsellérén Bárczay Ferencné, Egry Ferenc, Madarassy Sándor, Szilágyi Ádám és Maróthy György osztozkodtak. Földesurai a korábbiak maradtak a jobbágyfelszabadításig. Lélekszáma sokáig nem nőtt, a XIX. Század elején viszont már 650 lakosa volt, zömmel református vallásúak.

A szatmári vár és a rozsályi vár tőszomszédságában fekvő falu a mohácsi vész utáni időkben sokszor szenvedett a hadaktól Az 1709. évi pestis és az 1717. évi tatárbetörés úgy elpusztította, hogy alig néhány ház maradt meg benne. Hamarosan felépült és a század végén már ismét jelentős település. Közigazgatásilag Gacsály 1860-től a Szamos-közi járáshoz, 1870-tõl a Fehérgyarmati járáshoz tartozott. 1876-tól Csengeri járás községe 1969-ig. 1920-tól körjegyzőségi székhely, Császló és Rozsály tartoznak hozzá. 1969-ben a Fehérgyarmati járáshoz csatolták. A tanácsrendszerben 1990-ig nagyközségi közös tanács társközsége, tanácsának székhelye Rozsály. 1989 július 1-jétől Fehérgyarmat városkörnyéki községe. 1990-től önálló. Az 1995-ös közigazgatási besorolás szerint rangja: község. 2000-ben Császló községgel körjegyzőséget alakít, 2007. december 31-ig, majd újra önálló. 2010. január 1.-től, Kisnamény község csatlakozását követõen, megalakul Gacsály-Kisnamény Községek Körjegyzősége, Gacsály gesztorságával. Gacsály a szatmári Erdőháton fekvő völgyi falu. Lakóinak nagy része nemesi származású középparaszt volt. A település új részei a XX. Században a vasútállomás felé alakultak ki, itt több utca épült. A községben jellemzőek a soros elrendezésű szalagtelkek. A református temploma a megtört vonalú utca csuklópontjában áll. Az utca Ny-K irányú szakasza (a mai Petőfi utca) tölcsér alakban kiszélesedik, itt állt az 1800-as években a református egyház kocsmája és szárazmalma. Négy szárazmalom működött a XIX. Században Gacsályban. Ezek közül az egyik egyházi tulajdonban volt, a többi kisebb földbirtokosokhoz tartozott. Az utolsót 1910-ben bontották le.

A falunak már a XIV. század elején már egyháza volt. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben szerepel az ugocsai főesperességhez tartozó református templom, melynek építési ideje a XV. Század első felére tehető. A XVII. Században a reformátusok kezén volt. 1717-ben, a tatár betörés idején nagyrészt elpusztult, s mintegy negyven évig állt romosan. 1734 és 1759 között újjáépítették. Anyakönyvei 1773-tól maradtak fenn. Egyházi feljegyzés szerint a XIX. Század utolsó évtizedében villámcsapás után új toronysisak készült. 1902-ben indítottak el egy sokáig húzódó restaurálást, melyet 1911-ben fejeztek be. A legutóbbi restaurálás 1959-60-ban történt a tetőszék kicserélésével. A templom szabadon álló, keletelt, egyhajós, egy homlokzat előtti tornyos, átépített, gótikus stílusú épület. Anyag tégla, a fedett famennyezet, mely 1759-ben készült, eredetileg 172 táblából állt, ma már csak 24+16+6 tábla található, kék léckeretbe foglalva. Színezésük figyelemre méltó: fehér alapon piros, barna, fekete, zöld. Rajzuk változatos, minden tábla más mintájú (szőlő, tulipán, rozetta stb.).